Nehéz szavakat találni, amikor a lelkünk egy darabja meghal a szeretett lénnyel. Látni azt, hogy a halál senkit sem kímél meg, még az igazán jó embereket sem, elkeserítő... Miért pont Ő??? Miért most és miért így??? Düh, szomorúság, tehetetlenség kavarog bennem, mert nem értem még mindig, hogy a sors mi alapján dönti el, hogy ki mikor és hogyan megy el... Ő volt az utolsó... az én Drága Nagymamám, aki oly sok jót adott nekünk... Sosem fogom tudni meghálálni mindazt, amit kaptam, de igyekezni fogok életem minden napján, hogy büszkén nézhessetek le rám odafentről. Az nyugtat, hogy végre együtt lehettek, most már örökre. Mindig velem lesztek a szívemben, és nagyon hálás vagyok, hogy ilyen Nagyszüleim voltak! Isten Veled! :(
